Új trénere van a DHK U 21-es csapatának!

Az új junior edző nem ismeretlen a debreceni szurkolók számára, hiszen a 2016-17-es MOL Liga szezonban még a DHK mezében terelgette a pakkot.
Már akkor is kitűnt légiós társai közül nagyszerű technikai képességeivel éppúgy, mint sportszerű mentalitásával és higgadt, megbízható játékstílusával. De szólni kell a gólérzékenységéről is, ezt a 43 MOL Ligás meccsen szerzett 18 gólja és 27 asszisztja bizonyítja. Alexei Kosourov-nak ezzel együtt sem voltak sztár-allűrjei, mintája volt viszont az elhivatott sportembernek, aki sok nehéz pillanaton segítette át a csapatait. Hosszú és kemény iskolája volt, nem véletlenül játszott végig nyolc szezont az orosz elitben, majd hetet a világ második legerősebb bajnokságában, a KHL-ben. Pályafutása során összesen 820 mérkőzésen lépett a jégre, szinte felmérhetetlen, mekkora rutin és tapasztalat halmozódott fel ez idő alatt a fejében és a kezeiben. Játékos karrierje nyitott könyv, edzőként azonban kevésbé ismerjük. Nem véletlen, hogy beszélgetésünk elején erről érdeklődtünk először.

- 2017 tavaszán utaztál haza Debrecenből, azóta keveset hallottunk felőled. Mi történt veled azóta, hogyan lettél edző?

A.K.: Azzal az ígérettel a tarsolyomban indultam haza Kazanyba, hogy visszavárnak a következő szezonra. Július végén azonban azt a hírt kaptam, hogy Debrecen nem indít csapatot a ligában. Át kellett tehát gondolni az életemet, hiszen családos ember vagyok, két gyermekem van, egy lány és egy fiú. Beiratkoztam a szentpétervári LESGAFT Egyetemre, ahol edző-, valamint tanárképzés is folyik. A képzés szerves része a gyakorlati munka, ennek keretében egy kazany-i illetőségű együttes - az MHL-A csoportos HK Irbis - mellett voltam másodedző. Másfél év tanulás után jégkorong edzőként végeztem, de korábban, penzai játékos koromban már szereztem egy diplomát az ottani tanárképzőben. Természetesen a hokitól sem szakadtam el; tagja lettem a Kazany szenior (35+) csapatának, nemzetközi szenior tornákra jártunk, megfordultunk Csehországban, Svédországban és Finnországban is. Őszintén mondom, nagyon jó volt az „öregekkel” hokizni és találkozni számos egykori ellenféllel, játékostárssal.



- Miért döntöttél úgy, hogy abbahagyod az aktív játékot? Szerintem néhány év még mindenképpen belefért volna a karrieredbe.

A.K.: Attól függ, honnan nézzük. Ha vissza tudok jönni Debrecenbe, akkor egy szezont biztosan rátettem volna, a KHL azonban egy másik világ. Több ajánlatot is kaptam, de úgy éreztem, hogy ott már nem tudnék folyamatosan a maximumon teljesíteni, azon a szinten pedig másként nem megy. Minden profi játékos számára elérkezik az az idő, amikor el kell gondolkodnia a jövőről. Nekem ez a pillanat 2017-ben jött el és úgy döntöttem, hogy most már a profi sport utáni életemmel és a családommal kell foglalkoznom.

- Milyen megfontolások alapján gondoltad úgy, hogy visszatérsz korábbi sikereid színhelyére?

A.K.: Ha jól emlékszem, a nyár elején hívott fel Misa Szokolov, beszélgettünk és megkérdeztem, mi a helyzet Debrecenben. Májusban kaptam kézhez a diplomámat és július közepe táján, miután Misa felvázolta a debreceni lehetőségeket, úgy gondoltam, hogy visszajövök, ha lehet. Egy héttel azután, hogy aláírtam, érkezett egy ajánlat Oroszországból is, de akkor már eldöntöttem, hogy jobb lesz nekem Debrecenben. Azt hiszem, friss diplomával túl nagy ugrás lett volna a VHL, inkább utánpótlás edzőként akarok dolgozni. Az elhatározásomban komoly szerepet játszott az is, hogy tudtam; nem idegenek közé jövök, hiszen az edző kollégák java részét jól ismerem, több egykori csapattársam pedig a felnőttek között játszik.



- Mennyire ismered azokat a srácokat, akikkel együtt fogtok dolgozni?

A.K.: Augusztus 28-án, szerdán este érkeztem meg Debrecenbe, csütörtökön pedig megtartottam az első jeges edzést. Már a tréning előtt számos játékos (nagyok és kicsik is) odajött hozzám, ami nagyon jól esett, örültem, hogy még emlékeznek rám. Az edzés előtt beszélgettünk a játékosokkal az alapvető követelményekről. Most úgy látom, hogy a csapat tagjai nyitottak, akarnak tanulni, előbbre lépni. Észleltem képzettségbeli hiányosságokat, de ez szerintem nem tragédia; azért vagyok itt, hogy kijavítsuk, pótoljuk azokat. Szerintem a játékosaim nagyon akarnak és ez feltétlenül biztató számomra.

- Milyen célokkal kezdted el a tényleges munkát?

A.K.: Röviden szólva fő feladatnak tekintem a játékunk minőségének javítását. Az otthon elsajátított, kipróbált módszereket kívánom alkalmazni, ennek során lehet, hogy kevesebbet fogok beszélni és rajzolni, viszont valamennyi gyakorlatot személyesen fogok bemutatni és addig gyakoroljuk, amíg nem mennek abszolút pontosan és jól. A csoportos gyakorlatoknál számítok az orosz légiós srácok közreműködésére is. Mint mondottam, a feladatok végrehajtásának minősége az, ami a legfontosabb számomra, mégpedig egyre gyorsabb és gyorsabb tempóban. Természetesen sok függ attól is, hogy az adott játékos mennyire akar fejlődni, mennyit hajlandó áldozni ezért. Ha megvan benne az akarat, akkor a fejlődés is bekövetkezik. Persze a minőségi ugráshoz azért idő kell és türelem!



- Vannak-e konkrét eredményekben kifejezhető céljaid? Milyen eredményekkel lennél elégedett a szezon végén?

A.K.: Oroszországban természetes, hogy minden csapat minden szinten az első akar lenni, ennél kevesebbet nem is akarnak elfogadni.  Én ezt a mentalitást szeretném meghonosítani a csapatomon belül. Lehet az ellenfelénél gyengébb képességű is egy adott együttes, elszántsággal, akaraterővel, jó küzdőszellemmel sok mindent pótolni lehet. A szezon végén leginkább azt szeretném látni, hogy a játékosaim képesek voltak szintet lépni. Az is kiemelten fontos, hogy minél több csapattagnak legyen majd lehetősége bekerülni a felnőttek közé. Ehhez nyilván komoly edzői munkára lesz szükség, de ez számomra természetes, hiszen ezért vagyok itt. Az eredmények szempontjából a legfontosabb, egyben alapvető célunk az 1-6. helyezés, azon belül a lehető legjobb pozíció elérése. Elengedhetetlen, hogy a csapatnak, azon belül valamennyi játékosnak konkrét célja legyen és az a jó, ha a léc magasabban van annál, amit a sportoló még teljesíthetőnek vél. Ilyen motivációra van szükség, ennek híján nem lehet eredményesen dolgozni!

Mivel junior együttesünk szeptember 8-án már bajnoki mérkőzést vív az Acélbikák ellen, nyilvánvaló, az új vezetőedző által felvázolt feladatok jó részét „menetből” kell majd megoldani. Bízunk abban, hogy az elszántság, az akarat és a küzdőszellem terén a nyitómeccsen is észlelhetőek lesznek a pozitív előjelű változások!
 
Pályakép:

Alexei Kosourov 979.07.29-én született az oroszországi Penza-ban. 16 évesen már tagja volt a Krylija Sovetov második ligás csapatának. A következő 20 évet szülőhazája bajnokságaiban játszotta végig, ez idő alatt számos egyesületben megfordult. 1999-ben szerepelt először az elit ligában, a Molot-Prikamie Perm csapatával. 2006-tól két szezonon át a CSKA Moskva játékosa volt, majd a Torpedo Nizhny Novgorod együttesében hokizott. Ezután hét KHL-szezont teljesített túlnyomórészt a Metallurg Novokuznetsk csapatában, amelynek 2 éven át csapatkapitánya volt. Játékos pályafutását 2016-17-ben Debrecenben fejezte be, a DHK MOL Ligás együttesében. Alexei Kosourov játékos-pályafutása során 820 mérkőzésen lépett a jégre, ebből 549 alkalommal a KHL-ben, azt megelőzően pedig az orosz elit bajnokságban, mialatt 315 pontot gyűjtött össze. Az utolsó, MOL Ligás idényében 43 meccsen 18 gólt és 27 asszisztot jegyzett, 45 pontot termelt, azaz pozitív pont/meccs mutatót produkált.

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • TEVA
  • PWC
  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Debreceni Jégcsarnok