Amikor az álmok valóra válnak

Január 8-a ez évtől biztosan piros betűs ünnepnap lesz két debreceni fiatalember számára.

Ugyanis az idén január 8-án mutatkozott be az ERSTE Ligában a DHK egyik ifjú tehetsége, BARTÓK ANDRÁS és a hasonló kvalitásokkal rendelkező ANTEK TAMÁS is ekkor védett először bajnoki meccsen a DEAC színeiben. A két sokra hivatott fiatal játékossal bemutatkozásuk körülményeiről és visszhangjáról beszélgettünk.

- A találkozó előtt nagy volt bennetek a feszültség, vagy megmaradt az átlagos, meccs előtti izgalom szintjén?

B.A.: Én nem féltem, bár volt azért bennem némi drukk, csak extra motivációt éreztem és végig nagy lánggal égett bennem a bizonyítási vágy. A csapat összes tagja nagyon kedves volt hozzám, sokat segítettek a pályán kívül és a pályán is. Meccs közben sokat kommunikáltunk, mondták, hogy hová álljak például egy bulinál és merre fognak elindulni. A pályán kívül segítettek, hogy tudjam tartani a programomat és biztattak, hogy ne féljek, játsszak nyugodtan! Gönczi Lajos és Szabó Kornél is mondták, hogy nyugi, a srácok ott lesznek mellettem.

Bartók András

A.T.: Erre nem tudok válaszolni, mivel még a meccs kezdete után sem fogtam fel igazán, mi történik velem. Előző nap hajnalban értünk haza a Vasas elleni junior meccsről, másnap 10 óra tájban felhívott Kecskeméti Áron és közölte, hogy mennem kellene a felnőtt csapattal és elképzelhető, hogy én fogok védeni. Amikor bedobták a korongot, elkezdett reszketni a lábam, de eszembe jutott, hogy voltaképpen nincs veszteni valóm és gyorsan sikerült megnyugodni, amiben a csapattársak is sokat segítettek. Azt éreztem, hogy bíznak bennem, amit én minél több jó védéssel próbáltam viszonozni.

Antek Tamás

- Milyen érzés volt igazi tétmeccset játszani a „nagyokkal”?

B.A.: Végig azt éreztem, hogy ez nagyon nagy esély és megtiszteltetés számomra, hogy ez lehet az első lépés a profi karrierhez vezető úton, tehát élni kell a lehetőséggel! A magam részéről úgy gondolom, hogy összességében sikerült felvenni a tempójukat.


A.T.: Úgy vélem, hogy meg tudtam birkózni a feszültséggel. 31 védésem volt, Kecskeméti Áron azt mondta, hogy 16 évesen ez nagyon nagy dolog és büszke a teljesítményemre. Azt is megemlítette, hogy mindez nem véletlen, annak eredménye, hogy minden edzésen 100 %-ot akarok produkálni.

- Gondolom, más csatornákon is kaptatok visszajelzéseket…

B.A.: György Józsi bácsi is megdicsért, azt mondta, hogy jól álltam bele a mérkőzésbe, de hasonlóképpen fogalmaztak a felnőtt és az ifi csapattáraim is. A családom úgy vélekedett, hogy jól hokiztam, de még nagyon sok munka áll előttem.

A.T.: Nagyon jól estek az elismerő szavak, amelyeket az edzőimtől kaptam. Természetesen otthon is büszkék voltak rám, nagyon örültek, hogy ilyen fiatalon sikerült ezt a lépést megtenni.

- Milyen impulzusokat, milyen pluszokat adott számotokra ez a bemutatkozás?

B.A.: Több éves munka árán jutottam el idáig, most újabb megerősítést kaptam arról, hogy van értelme a kemény munkának és motivációt kaptam, hogy tovább folytassam nap, mint nap.

A.T.: Nekem ez a történet óriási plusz motivációt adott, megmutatta, hogy a kemény munkának előbb, vagy utóbb meglesz a gyümölcse. A mérkőzés után úgy éreztem, hogy jóval tapasztaltabb lettem azáltal, hogy egy gyermekkori álmomat sikerült megvalósítani. Mindez arra ösztökél engem, hogy még többet, még keményebben, még precízebben dolgozzak azért, hogy további felnőtt meccseknek lehessek részese a jövőben!

=MK=; borítókép: Schiller-Vasas HC

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • TEVA
  • PWC
  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Debreceni Jégcsarnok