A mieink jóval többet kezdeményeztek

Az 1. harmadban komoly fölényt építettek ki a mieink, ezt húzta alá a kapura lövések száma is, ami 11-1 volt a javunkra. A nyitó periódusban az ellenfél játékosai egyszer, a debreceniek kétszer kerültek emberelőnybe, gól azonban nem esett, a második létszámfölényünk java része áthúzódott a 2. harmadba.

A 2. játékrész elején kezdett kinyílni a mieink gólzsákja; 21.13-nál Máthé Miklós használta ki az áthúzódó emberfórt, majd rövidesen Czecze Hunor is betalált. Továbbra is nagy nyomás alatt tartottuk a vendégcsapatot, a harmad felénél azonban egy perc alatt két gólt kaptunk, György István pedig gyorsan időt kért. Az edzői intelmek elérték a céljukat, alig több, mint egy perc múltán Szűcs Martin révén visszaszereztük a vezetést.

A 3. harmad elején Szalontai Lázár volt eredményes, két góllal elléptünk az ellenféltől. A vendégcsapat nem adta fel, a 48. percben Szatmári révén szépítettek, majd egy emberelőnyös találattal döntetlenre alakították az állást. A harmad kiegyenlített játékot hozott, a helyzeteink megvoltak, de csak egyszer tudtunk betalálni.

A hosszabbításban is a mieink kezdeményeztek többet, az ellenfél kapura lövésig sem jutott el az öt ráadásperc alatt. Sajnos a hazai gárda sem tudott betalálni, bár 42 másodpercig emberfórban hokiztak egy áthúzódó kisbüntetés nyomán. Mivel maradt a döntetlen állás, a rávezetések következtek, amelynek során a miskolciak az 5. párban a maguk javára fordították a találkozót.

A mérkőzés képe még véletlenül sem volt szinkronban a végeredménnyel; a hazaiak a meccs java részében fölényben játszottak, jóval többet veszélyeztettek, a góllövéssel azonban a 2. harmadtól eltekintve hadilábon álltak. Bízunk abban, hogy a következő meccseken a helyzeteiket nagyobb hatékonysággal tudják majd kihasználni!

A mérkőzést György István, a csapat szakvezetője értékelte.

„Ismét kiegyenlített mérkőzést játszottunk ezúttal a DVTK ellen, bár úgy érzem, mi voltunk a kezdeményezőbb csapat és ezt jó volt látni. Ismételni tudom csak önmagamat; hiába harcolunk ki mezőnyfölényt, hiába birtokoljuk a korongot többet, és hiába dolgozunk ki több helyzetet, mint az ellenfél, a középszakaszban nem úgy megy a góllövés, mint korábban. Mindezt leszámítva, azért nagyot dolgozott a csapat nagy része, viszont a harmadik sortól többet szeretnék látni a jégen. Ők valahogy háttérbe szorulnak, nem azért, mert ennyivel jobb az ellenfél, hanem mert nem hiszik el, hogy ők is meg tudják csinálni. Nyomás nélkül játszunk, a fejlődésünkre koncentrálunk hétről hétre, a mérkőzés hangulata azonban erősen rányomja a bélyegét ezekre a játékosokra, szokniuk kell még ezt a fajta mentális terhet. Ebben a játékban a kellő vagányság, bátorság és merészség nélkül nagyon nehéz érvényesülni. Természetesen 13 évesen még sok a kétely a gyerekekben, de bízom benne, hogy nem sokáig, és végül ők is elkezdenek majd szárnyalni. Tovább folytatjuk a munkát és remélem, hogy a hátralévő mérkőzéseken hasonló játékkal tudunk előrukkolni.”

Debreceni HK – DVTK Jegesmedvék 4-5 bü (0-0, 3-2, 1-2, 0-0, 0-1)
Gólszerzők: Máthé, Czecze, Szűcs és Szalontai, illetve Márton(2), Oravecz, Kunsági és Szatmári