A harmadik harmad volt a nyerő

György István edző nem fukarkodott sem a kritikával, sem a dicsérettel.

„Számomra érthetetlen módon nagyon puhán kezdtünk, sok gyermeteg hibát vétettünk, a mi oldalunkon teljes káosz uralkodott a pálya minden szegletében. Még így is sikerült néhány jó helyzetet kialakítani, viszont a befejezésekbe rendre hiba csúszott, ezért csupán egy gólt tudtunk szerezni a két harmad alatt. A védekezésben pedig olyan hibákat vétettünk, amelyekre egyszerűen nincs magyarázat. A harmadik harmadra sikerült rendezni a sorokat és egy másik csapat érkezett ki a jégre, akiket jó volt látni. Nem szívesen emelek ki egyéneket, de most Széles Kálmán volt az, aki a mérleg nyelvének bizonyult; játékával, munkamoráljával olyan lökést adott a csapatnak csatárposzton, ami kibillentette őket a gödörből. A harmadik harmadtól kezdve már élmény-hokit játszottunk, szebbnél szebb megoldásokat és gólokat láthattunk a pályán. Én azért egy kicsit mérges voltam a csapatra, mert egyszerűen nem értem, miért ismétlődnek azok a periódusaink már jó néhány mérkőzés óta, amikor egyszerűen nem találjuk önmagunkat. A jövőben azon kell dolgoznunk, hogy a figyelem és az összpontosítás kitartson a meccsek elejétől a végéig.”

Debreceni HK-KMH Knights 5-2 (1-1, 0-1, 4-0)
Gólszerzők: Kovács Balázs (2), Novák, Révész és Fehér Ádám, illetve Tollár és Gábor