2021-22
Edző: Mezei Barna
Kezdő lépések
A szezon első mérkőzésein az volt a feladat, hogy az edzéseken tanultakat „felvigyük” a pályára, amit sok esetben sikerült is megvalósítani. Néha voltak rövidzárlatok, de ezek ebben az életkorban természetesek, ugyanis akkor még csak tanultuk a nagypályás hokit. Emellett láthattunk szép egyéni megoldásokat és eredményes passzjátékot is. Ezeken a hétvégi megmérettetéseken tudtuk megmutatni, mit tanultunk hét közben.
A bajnoki fordulók tanulságai
Mind egyéni, mind csapatjátékban lépegettünk előre. A játékosok sokszor kisegítették egymást; ha kellett, egyénileg oldották meg a helyzeteket, ha kellett, akkor passzjátékkal. Az elkövetett hibáinkból tanultuk a legtöbbet, melyekből akadt jó pár a meccsek alatt, de azt is látnunk kellett, hogy hol tartunk és hová kell eljutnunk. Első idegenbeli megmérettetéseinken az ellenfél „lemosott” minket a pályáról, ami bebizonyította, hogy tanulni kell még a nagypályás játékot a csapat nagyobb részének. Voltak mérkőzések, amelyek kifejezetten jól alakultak, a gyerekek jó passzban voltak, teljesen ellentétes játékot mutattunk az egyéni megoldásokkal szemben, az arcokon a mosoly volt a jellemző, örültünk a csapatsikernek. Volt olyan idegenbeli mérkőzés, amelyen azért kezdtünk rosszul, mert bent maradtunk az öltözőben. Mondhatni inkább fent maradtunk a buszon, mivel az utazás jó hangulatban telt. Ez alkalommal meccsbe kerülni csak a második harmadtól sikerült, amikor már eredményes küzdelmet láthattunk.
A 2022-es év első mérkőzései sok jó pillanatot hoztak számunkra, de sok tanulnivalóra is rávilágítottak. Úgy mint; a kidolgozott helyzeteink során végig összpontosítani kell a gólszerzésre. Védekezésben nem kell félni a hibázástól, mindent meg kell tenni a hiba kijavításáért, nem feladva az adott helyzetet. Sokszor figyelmetlenül fejeztük be az akcióinkat, belelőttük a korongot a kapusba. A helyezkedésünkkel is adódtak gondok, mind védekezésben, mind támadásban. Előfordult, hogy Miskolcon retro-körülmények között, „winter classic” jellegű mérkőzést játszottunk a DVTK ellen, ahol komoly hátrányból sikerült talpra állnunk és megújulnunk, de volt arra is példa, amikor a játékosok mintha feladták volna a küzdelmet. Motiváció hiányában persze nem lehet jól lehozni egy mérkőzést. Örömjátékra is volt alkalom, amikor az ellenfél gyengébb játékerőt képviselt, de itt is kitűnt, hogy a csapatjáték sokkal jövedelmezőbb az egyénieskedéssel szemben. Ebben a korosztályban még szinte természetes, hogy a gyerekek egyedül akarnak megoldani olyan helyzeteket, melyeket összjáték révén sokkal hatékonyabban és eredményesebben lehetne lehozni. Ez az a korcsoport, amelyik elkezdi tanulni a nagypálya lehetőségeit, mely a játékosoknak eleinte inkább akadály, mint segítség. Adódott olyan mérkőzés, ahol kék szintű játékosokkal kellett felvenni a versenyt, ami természetesen nem lehetséges, de sokat tudtunk tanulni belőle, motivációként hatott ránk és kimozdultunk a komfortzónánkból, amivel megnehezítettük az ellenfél dolgát.
A szezon vége felé akadt olyan összecsapás, ahol mind védekezésben, mind támadásban látható volt a tudatosság, a tanult jégkorongozás. Így az ellenfél kevés hibát tudott csak kihasználni. Ha félünk hibázni, akkor bátortalanul játszunk és keveset tanulunk a mérkőzésekből. Ha bátrak vagyunk, akkor hibázhatunk, de a hibáinkból tanulhatunk a legtöbbet. Nem véletlenül lett a mottónk az utolsó meccsekre: Legyünk bátrak, ne féljünk hibázni, de tanuljunk belőle!
Az utolsó két meccsen, hazai pályán nagyon szép játékkal rukkoltunk elő, amikor mind a csapat-, mind az egyéni játékban jégre tettük a tudásunk legjavát, hatékony letámadással tudtuk az ellenfeleket akadályozni, csapatjátékukat hatástalanítani. Mindez csak azért történhetett meg, mert a srácok kezdték megérteni a csapatteljesítmény jelentőségét., ami világosan jelzi a fejlődésüket. Gratulálok játékosaimnak a 2021-22-es szezon U 12-es piros meccsein nyújtott teljesítményéhez!