A kiváló támadó 1996-97-től többek között hét idényt húzott le az orosz elitben, majd nyolcat a KHL-ben. Olyan sorozat ez, amire minden jégkorong szurkoló felkapja a fejét. Játékosként a 2016-17-ben debütált és összesen 45 pontot szerzett a MOL Ligában és hamar a debreceni közönség egyik kedvencévé lépett elő. A 2019-20-as szezonban junior csapatunk szakvezetője lett és viszontagságos körülmények között is a negyeddöntőbe vezette tanítványait. A Covid elsőhulláma azonban megakasztotta a szépen alakuló történtet, a negyeddöntő első meccse után félbeszakították a bajnokságot. A pandémia az edzőt sem kímélte, kétszer kellett vele megküzdenie, de Alexei szívesebben beszél arról, ami azután történt.
K.A.: Nagyon nehéz volt úgy hazatérni, hogy sehol nem láttunk kapaszkodót, ahogyan Európában is mindenfelé, nálunk is teljesen leállt a sportélet. Szerencsére, Tretyak közbenjárására meghívást és munkát kaptam Szocsi-ban, ahol a „Red Machine” keretében folyik a 2004-es, 2005-ös korosztályok kiválasztottjainak egész éves képzése.
- Mondanál néhány szót erről az új kezdeményezésről?
K.A.: Mint jeleztem az imént, ez egy Oroszország egészére kiterjedő program, ahol havi tervek alapján figyelik és elemzik egy-egy körzet 5-6 csapatának teljesítményét. A játékosokat területi szinten hívják meg, havi beosztás szerint kerülnek sorra. Külön körzete van az Ural-vidéknek, Szibériának, Vlagyivosztoknak, Nizsnyíj-Novgorodnak és Jaroszlavnak, Moszkvának és Szent Pétervárnak. A srácok egy hónapig tartózkodnak Szocsiban, ez alatt 5-6 edzésre kerül sor naponta, melyeknek zöme egyéni foglalkozás. Minden játékos egy kis létszámú csoportba kerül, az edzők mindenkivel külön foglalkoznak. A program szeptembertől márciusig tart és olyan sztárok fémjelzik, mint Nikolishin, Nemcsinov, vagy Kvasa. Az jégedzők figyelik és értékelik a játékosokat, a szupervisorok, pedig az edzők munkáját ellenőrzik. A programot állami pénzből finanszírozzák, mindent a legnagyobb figyelemmel szerveznek meg, 4 csillagos szállodai ellátás jár az edzők családjának is. A programtól a szervezők azt remélik, hogy a 2020-as évek fiataljai ugyanúgy világelsők lesznek, mint egykor a Red Machine csillagai.
- Ha már itt tartunk, mondjuk el röviden a fiatalabb szurkolóknak, mi volt az eredeti névadó, a legendás Red Machine!
K.A.: Ez a „nagy szovjet jégkorong válogatott” volt, olyan játékosokkal, mint Krutov, Makarov, Maltsev, vagy Larionov, akik az 1960-es évek közepétől az 1980-as évek végéig szinte legyőzhetetlenek voltak a nemzetközi mezőnyben.
- Mint elmondtad, kivételesen jó körülmények között dolgoztál otthon. Mi motivált, hogy mégis a hálátlanabb feladatot vállald magadra?
K.A.: Egyrészt azért, mert jól érzem magamat itt, kedvelem ezt a várost, lassan ez lesz a második otthonom. Másrészt 2 évvel ezelőtt bajnokságot akartam nyerni a magyar junior korosztályban, a negyeddöntőben voltunk, amikor a Covid megállított minket. Ez nagyon lehangolt, elhatároztam, hogy újra nekifutok a feladatnak. Nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy az orosz srácok általában tehetségesebbek, mint a magyarok. Nagyjából hasonló szintről indulnak, de nagyon keményen kell dolgozniuk, hogy észrevehetők legyenek a különbségek, fizikai és mentális téren egyaránt. Minden csapatnak és játékosnak keménynek és céltudatosnak kell lennie, tudni azt, hogy honnan, hová akarnak eljutni egy adott időszak alatt. 10 % tehetség, 90 % munka, ez az orosz hoki hitvallása és én is ebben hiszek. Két évvel ezelőtt csak két sorunk volt, a játékosok szakmai színvonala sem érte el a mostani szintet, de akkor is azt mondtam, amit most is, hogy a döntőbe jutás a legfontosabb célunk! Nagyon köszönöm György Józsinak és Máthé Csabának a csapattal elvégzett nagyszerű munkát, kitűnő állapotban lévő együttest vehettem át tőlük!