Bár a mieink kisebb-nagyobb sérülések miatt nem léphettek a jégre a legjobb összeállításban, a szakmai stábunk így is a győzelmet jelölte meg a találkozó fő céljaként.
A debreceniek vezető találatára mindössze 39 másodpercet kellett várni; voltaképpen az első támadásunkból megszületett Váraljai Bence gólja, az assziszt Csanády nevéhez fűződik. A nyitó harmad közepes tempóban zajlott és java részt a mieink akarata érvényesült. A srácok jóval többet támadtak és többször találták el a kaput, mint az ellenfelük. A lényegen az sem változtatott, hogy a 8. percben Szeferinkint kiállították, a villach-i alakulatban nem volt elegendő átütőerő, a középtávoli és a távoli lövéseket pedig Végh Dani biztosan hárította. A utolsó néhány cserét megnyomták a mieink, de újabb gól nem született, a lőlap 13-9-nél állapodott meg a szünet előtt.
A 2. játékrészben is gyors találattal indítottak a mieink, 34 másodperccel a korongbedobás után Szeferinkin növelte a debreceniek előnyét. 24.45-nél vendégek közül Kollert ültették ki, az állás azonban változatlan maradt, míg az ellenfél védőmunkája néhol grundhoki jelleget öltött. 36.30-nál Rózsa vágta fel az üresben kiugró villach-i játékost, szerencsére megúsztuk egy kétpercessel, az előnyben pedig Végh Dani 2-3 alkalommal is kemény löketet hatástalanított. A harmad jórészt mezőnyjátékkal telt el, különösebb izgalmak nélkül.
A 3. harmadban egyre inkább kiegyenlítődni látszott a játék, sőt, néha már a vendégek hokiztak fölényben. 47.12-nél Zilahit küldték le gáncsolásért, de ebből sem alakult ki komolyabb villach-i helyzet. 49.38-nál Szeferinkin lövése pattogott be az ellenfél hálójába. A következő percekben alapvetően megváltozott a hangulat, idegessé, csapkodóvá vált a találkozó, nem egyszer keresték (és meg is találták egymást) egymást a játékosok. A harmad felénél Váraljai Ádám és Aumaier keveredett nézeteltérésbe, majd néhány perccel utóbb Szeferinkin és Raspotnig verekedett össze, a magyar játékos bele is sérült a kakaskodásba. 1.30-al a lefújás előtt Máthé Csaba még időt kért, az állás azonban már nem változott.
Közel nem a legjobb összeállításban is magabiztos győzelmet arattak a mieink; Végh Dani hálója érintetlen maradt, a keretbe behívott serdülő játékosok is szépen helyt álltak. Ha nem is sziporkázó játékkal, de biztos fölénnyel szerezték meg a három pontot a debreceni srácok, akik annyit adtak ki magukból, amennyi a győzelemhez kellett.
Prakab Szilárd, a mieink trénere így vélekedett a találkozóról.
„Jól kezdtük a mérkőzést, már az első percben megszereztük a vezetést. Végig irányítottuk a játékot és minden harmadban növelni tudtuk az előnyünket. Erre a találkozóra 22 játékost neveztünk, közülük heten tartoztak a serdülő korosztályhoz. Négy sorral játszottunk, az U16-os srácok is megoldották a rájuk bízott feladatokat. A kapuban Végh Dani kiváló teljesítményt nyújtott, nagy szerepe volt abban, hogy nyertesen hagytuk el a jeget. Az év utolsó mérkőzését játszottuk, ahol mindenki keményen odatette magát. Gratulálunk a csapatnak!”
A játékosaink közül ezúttal Ördög Roland fejtette ki a véleményét.
„Jól kezdtük a mérkőzést, már az elején meg tudtuk szerezni a vezetést. Akadt néhány perc, amit a védekező zónánkban töltöttünk el, de képesek voltunk javítani egymás hibáit és behúzni a mérkőzést. Nagyrészt mi uraltuk a meccset, hosszasan járattuk a pakkot, míg az ellenfél gyakran csak nyomozta a játékszert. Büszke vagyok a srácokra, mivel sikerült megnyerni a mérkőzést, a kapusunkra külön is, mivel lehozta a meccset kapott gól nélkül.”
Debreceni HK – VSV 3-0 (1-0, 1-0, 1-0)
Gólszerzők: Szeferinkin (2) és Váraljai B.