Korábban a tabellán mi álltunk jobban, de valójában nagyon kevés érdemi információnk volt a feldkirch-i alakulat játékerejéről.
A mérkőzés első perceiben nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrák csapat erőhokit játszik, folyamatosan keresték az ütközési lehetőségeket, az ütközést akkor is befejezték, ha a korong már messze járt és a szabálytalanságoktól sem riadtak vissza. Bell-t már a 2. percben kiállították, a 32. percben Vallaster 5+20 perccel sétált az öltözőbe, de a dupla fórt nem tudták gólra váltani a mieink. Egygólos előnnyel kezdtük a 2. játékrészt, a 25-26. percben azonban kihagyott a védelmünk, fordítottak az osztrákok. Az állást Gönczi Gergő gyorsan kiegyenlítette, majd Ördög révén már mi vezettünk. Sajnos ezután kezdtek „elfogyni” a mieink, a kemény és a kíméletlen ütközések nem csak a testet, hanem a mentális erőt sem kímélik. Így aztán hiába kaptunk az utolsó öt percben két fórt egymás után, ezeket nem tudtuk értékesíteni. A mieink korábban számos jó, illetve szinte kihagyhatatlan helyzetet alakítottak ki, de eléggé könnyen el is szórták ezeket a lehetőségeket. Előnyök, ziccerek maradtak ki és a srácoknak ahhoz is hozzá kell szokni, hogy ezen a szinten a hibákat azonnal bünteti az ellenfél. A csapat végig nagy szívvel harcolt, jó meccset játszottak, de a gólszerzés sajnos nem ment végig úgy, ahogyan szerettük volna.
A mérkőzésről a mieink szakvezetője, Máthé Csaba adott értékelést.
„Már a találkozó elején látszott, hogy az ellenfél komoly játékerőt képvisel. A vendégek keményen hokiztak, sokat ütköztek, megítélésem szerint időnként már a szabálytalanság határát is átlépve. Azzal semmi baj nincs, ha valaki/valakik kemény jégkorongot játszanak, de az aljasság nem fér bele ebbe a sportba! Mindezek ellenére jól álltuk a sarat, az első harmadban sikerült a vezetést is megszerezni Rózsa Botond révén, így a második harmadra egy gólos előnnyel jöttünk ki. A középső harmadban egy perc leforgása alatt kaptunk két gólt, majd egy emberelőny lejárta után közvetlen Gönczi Gergő kiegyenlített, majd Ördög Roland értékesített egy szólót. A 3. harmad vége felé sajnos, az ellenfél egyenlített, majd átvette a vezetést és erre már nem volt válaszunk.
Ennek ellenére egy jó mérkőzést játszottunk, de ennyi emberelőnyös szituáció mellett illik gólokat szerezni. Sokat voltunk emberelőnyben, sőt volt egy dupla fórunk is, ám komolyabb helyzetet nem tudtunk kialakítani az ellenfél kapuja előtt. Ezen kívül legalább háromszor két játékosunk állt a kapussal szemben, viszont gólt, gólokat nem sikerült szereznünk. Ilyen helyzetekből kötelező gólt szerezni, de ez most nem jött össze. Igyekszünk a hibákat kijavítani és felkészülni a visszavágóra."
Az első gólunk szerzője, Rózsa Botond így emlékszik vissza a mérkőzésre.
„Szombaton egy nagyon kemény mérkőzést vívtunk, amelyik gyakran súrolta a sportszerűtlenség határait. Sajnos az utolsó pillanatban alulmaradtunk a VEU Feldkirch csapatával szemben. Sok gólhelyzetünk volt, de ezeket nem tudtuk értékesíteni és az emberelőnyös helyzetek kihasználásában is sokat kell javulnunk. Végig versenyben voltunk, az utolsó percig harcoltunk a győzelemért. Bízunk benne, hogy holnap vissza fogunk vágni!"
Debreceni HK – VEU Feldkirch 3-4
Gólszerzők: Rózsa, Gönczi G. és Ördög, illetve Wiedner, Zabransky, Butteri és Bell
Október 31-én délelőtt sor került az előző esti összecsapás visszavágójára. A küzdő felek próbáltak okulni az előző napi tapasztalatokból, különösen igaz volt ez a mieinkre nézve. A srácok meg akarták mutatni az osztrákoknak, milyen a magyar virtus és sikerült is javítani a testjátékukon.
Tíz percnyi mezőnymunka után Tchaliov lőtt szép kapásgólt, majd Méhes szólója is gólt ért. A 2. játékrészben dupla fórban hokizhattunk, de csakúgy, mint az előző napon, most sem tudtuk kihasználni a lehetőséget. Sok hibával játszottunk, újabb helyzeteket hagytunk ki, majd a 36. percben kettős emberhátrányba kerültünk, Sandholzer pedig nem tette meg azt a szívességet, hogy hibázzon. A 3. etap közepén eladtuk a korongot a saját harmadunkban; ezúttal Zabransky büntetett. A továbbiakban két kiállítást kaptunk, Gergely Huni védései tartották a lelket a csapatában. Döntetlen állással kezdődött el a hosszabbítás, de az ellenfélnek több erőtartaléka maradt, 62.09-nél be is fejezték a találkozót. A srácok ismét megtettek minden tőlük telhetőt, de nincsenek még hozzászokva ehhez a tempóhoz és a felelősséghez, viszont még sokat fejlődhetnek a szezon végéig.
Máthé Csaba vezetőedző a visszavágóról is elkészítette az értékelését.
„Ez a meccs sokkal jobban kezdődött, mint az előző, az 1. harmadban fegyelmezetten játszottunk, sikerült két gólt szerezni, ezen felül több ziccert kihagyni, ami a végén végzetesnek bizonyult. Majd az egyéni ego több játékosnak is elvonta a figyelmét a hokiról és fölösleges kiállításokat kaptunk. Ebből vagy tanulunk, vagy akkor nem változik semmi, a csapat érdeke mindig az egyéni érdek előtt van és lesz. Az ellenfélnek sikerült egy gólt szereznie előnyből, majd egy eladott korongból kiegyenlítettek és a hosszabbításban is ők bizonyultak élesebbnek. Így nekünk csak egy pont jutott a hat-ból. Kellenek a csapatban a „leader játékosok”, bár most voltak hiányzóink és lesznek is. Igyekszünk ott versenyeztetni őket, ahol a legnagyobb terhelést kapják és élni is tudnak vele. Összességében két jó mérkőzést játszottunk, de a győzelemhez a gólszerzési lehetőségekből többet kellett volna kihasználni.”
Gergely Hunor kiválóan védett és elmondta a véleményét is a találkozóról.
„Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, keményen beleálltunk az ütközésekbe és a gólok is jöttek. Viszont a 2. harmadtól kicsit visszafogottabban játszottunk, ezzel magunkra engedtük az ellenfelet, aminek meg is lett a következménye. A meccs végére teljesen elfogytunk, így sajnos, kikaptunk a hosszabbításban. Az egy pont is pont, de nem hiszem, hogy a következő meccsekre ez a teljesítmény elegendő lenne.”
Debreceni HK - VEU Feldkirch 2-3 hu (2-0, 0-1,0-1, 0-1)
Gólszerzők: Tchaliov és Méhes, illetve Sandholzer, Zabransky és Butteri