Ez volt a kvalifikációs szakasz utolsó mérkőzésre, egyben az utolsó esély a továbbjutó hely megszerzésére, pontosabban megtartására. Valójában nem is az aktuális ellenfelünkkel, az újpestiekkel álltunk harcban, hanem a Budapest Jégkorong Akadémiával, akiket 2 ponttal előztünk meg a tabellán. A helyzet egyértelmű volt; továbbjutáshoz a BJA-nak rendes játékidőben kellett megverni az FTC-Telekom csapatát, a mieinknek erre a ráadásban kivívott győzelem is elegendőnek látszott.
A mieink a tét nagyságához méltó lendülettel ugrottak neki az ellenfelüknek, két perc alatt két egészséges lövéssel veszélyeztettek. 03.37-nél Mihalik Gergőt állították ki, de a srácok hatékonyan és agresszíven védekeztek. 04.56-nál Szilassy kapott 2 percet, az újpesti előny azonban kimaradt, a harmad fele táján a vendégcsatár ismét kiűlt, de megint nem tudtunk betalálni. A mezőnyben komoly csata dúlt minden korongért, a hazai együttes jóval többet rohamozott az ellenfelüknél. 17.00-nál fordult a kocka, Fehér Ádám került a büntetőpadra, az újpesti gárda életveszélyesen támadott, Végh Dani azonban nagy védésekkel tartotta az övéit. A harmad végén 15-9 állt a lőlapon, az eredményjelző viszont gól nélküli döntetlent jelzett.
A 2. játékrészt is jobban kezdték a debreceniek, a 24. percben Peceric csak szabálytalanság árán tudta megállítani a mieinket. Röviddel később kontrából veszélyeztetett az ellenfél, Végh Dani azonban ezúttal is a helyén volt, hárította a kékről leadott nehéz lövést. A másik oldalon a lilák kapusa mentett óriásit, a kipattanóra többen is rárajtoltak, de közben elmozdult a kapu, a játékvezetők megállították az akciót. A 34. percben Aranyos Attila kényszerült szabálytalan szerelésre, ha nehezen is, de kivédekeztük az emberhátrányt. 36.42-nél Domán benézett középre, a passzát Szeferinkin lőtte meg, Méhes még beleért (többek szerint nem) és a korong kikötött az újpesti hálóban! Az örömünk azonban nem sokáig tartott, a harmad utolsó percében Kerekes közvetlen közelről kiegyenlített. A mezőnyben kiegyenlített küzdelmet láthattak nézők, az egyenlítő gól viszont számunkra balszerencsés körülmények között esett.
40.54-nél Ördög Rolandot állították ki, ami megtörte a mieink lendületét, a kapusunk azonban kétszer is jól avatkozott közbe. Két perccel később Szeferinkin üresben ugorhatott ki, lövése azonban elakadt a kikorcsolyázó újpesti hálóőrben… A 43. percben elcserélték magukat a lilák, de a srácok nehezen boldogultak az ellenfél védelmével. 47.30-nál voltaképpen helyzet nélkül szerzett vezetést az akadémista csapat; Peceric lövése pattogott, majd bebucskázott a debreceni kapuba. Megzavarodtak egy kissé a mieink, ki is nyíltak hátul; rászorultunk Végh Dani komoly mentéseire. Mivel az idő nem nekünk dolgozott, kockáztatni kellett, az 58. percben György József időt kért, majd lehozta a kapusunkat is. Sajnos ez sem segített, az ellenfél többször próbálkozott üres kapura, ami ugyan nem jött nekik össze, de tartották az eredményt. 14 másodperccel a meccs vége előtt még kaptunk ugyan egy előnyt, ám túl későn érkezett az egyenlítéshez.
A végig nagy iramú, izgalmas mérkőzésen a szerencsésebb alakulat nyert, bár a debreceniek végig nagyot küzdöttek, néhány rossz döntéstől eltekintve végig a képességeik maximuma körül teljesítettek. A befejezésekkel azonban – nem először – gondok voltak, a második találatunk sehogy sem akart összejönni.
A találkozót György József edző elemezte.
„Ezen a meccsen két egyforma képességű csapat küzdött a jégen. Az első harmadban fölényben játszottunk, több lövésünk is volt, de az egész mérkőzésre jellemzően nem tudtunk élni a lehetőségeinkkel. Főleg a sarkokban tudtunk jól forgatni, többször sikerült feljátszani a hátvédjeinknek, de onnan nem érkeztek pontos megoldások, vagy elhaltak a blokkban. A csatáraink sokszor nem vállalták fel, hogy többet próbálkozzanak betörésekkel, megfelelő takarás sem volt a kiválóan védő kapusuk előtt. Ennek ellenére a második harmadban sikerült megtörni a jeget; Szeferinkin lövésénél megvolt a takarás és a botos alsóban kötött ki a korong. A harmad utolsó percében éppen támadást vezettünk, de sajnos, rossz döntést hoztunk, a visszajátszás nem volt indokolt, ebből visszatámadtak és egy kapu mögül belőtt korong szerencsétlenül a hálóba pattant. Szerintem itt volt a fordulópontja a mérkőzésnek. Nagy szükség lett volna arra, hogy a 3. harmad előtt vezetéssel vonuljunk be az öltözőbe, de ez nem történt meg; a 48. percben egy oda-vissza pattogó korong egy újpesti játékos ütőjére került, amit laposan kapura lőtt, ezzel átvették a vezetést. Átálltunk két sorra, megpróbáltunk mindent, a végén hatan támadtunk üres kapuval, de gólt nem tudtunk szerezni. A küzdéssel nem volt gond, nagyon jól zártunk vissza, nem tudtak lekontrázni minket, a hátrányokat is szépen védekeztük ki, de az előnyökből mi sem tudtunk gólt szerezni. Egy lőtt góllal pedig nehéz mérkőzést nyerni.”
A játékosok közül Szefereinkin Philip értékelte a találkozót.
„Szerintem nagyon színvonalas meccset játszottunk, az elejétől a végéig nagyot küzdött mindkét csapat. A mieink mindent megtettek a győzelemért, de sajnos, ezúttal mindez kevésnek bizonyult. Úgy gondolom, hogy az ellenfél kapuját még keményebben kellett volna támadni. Nincs még veszve semmi, keményen kell majd dolgoznunk és biztos vagyok abban, hogy a befektetett munkának meglesz az eredménye.”
Debreceni HK - UTE Jégkorong Akadémia 1-2 (0-0, 1-1, 0-1)
Gólszerzők: Méhes, illetve Kerekes és Peceric
fotók: Kovács Péter