Tomi visszatért

Javában tartott a DHK szezonzáró összejövetele, amikor megpillantottam. Először nem voltam teljesen biztos a dolgomban, közelebbről azonban már kétség sem fért hozzá; Antek Tamást látom.

A debreceni nevelésű tehetséges hálóőr az elmúlt szezon során Svédországban riogatta a támadókat. Egy ideje már rebesgették, hogy hazajön, de most itt volt, életnagyságban, még inkább megnyurgultan. A fiatal kapussal és edzőjével, György Józseffel távozása és visszatérése körülményeiről, valamint svédországi élményeiről beszélgettünk.

A.T.:
A történet a tavalyi Riga Kupán kezdődött el, ahol remekül helytállt a magyar válogatott és nekem is jól ment a játék. Döntőbeli ellenfelünk, a svéd Thordön Hockey edzője felfigyelt rám és beszélt a magyar válogatott edzőjével, felajánlotta, segít abban, hogy kikerülhessek Svédországba. Nem sokkal később két ajánlatot is kaptam, az egyik a Troja-Ljungby csapatától érkezett, a másik az idei felnőtt finn ligabajnok, HPK együttesétől. Elkezdődött a levelezés, e-mail-ben felvázolták az elképzeléseiket, ezeket aztán megtárgyaltunk családi körben. Mérlegre téve az ajánlatok szakmai részét és a körülményeket (élhetőség, közlekedési lehetőségek stb), végül úgy döntöttünk, hogy a svédek ajánlatát fogadjuk el. Először július közepén utaztam ki aláírni a szerződést. A házigazdák megmutatták a városukat, ami Svédország déli részén található, Malmö-től 150 kilométernyire. Kellemes kisvárost ismertem meg, mintegy 15 ezer lakossal. Részletesen elmondták a velem kapcsolatos terveiket, beleértve az ott tartózkodás költségeit, a tagdíjat, illetve a szállás és az étkezés tarifáit is. Abban állapodtunk meg, hogy a Troja fedezi a költségek 80%-át, mi pedig fennmaradó 20%-ot.

- Pontosan mikor költöztél ki és milyen körülmények vártak?

A.T.: Augusztus 5-én indultam el, először Malmö-be, onnan utaztunk tovább Ljungby városába. Egy magánház emeletén szállásoltak el, egy svájci srác volt a szobatársam. Ő januárban hazament, így egyedül maradtam a lakásban. Az étkezést a jégcsarnok éttermében biztosították. Sajnos a feltételek időközben „módosultak”, a klub egyik alkalmazottja közölte velem, hogy az étteremben csak a következő héttől szolgálnak ki, addig saját költségre tudok étkezni. A vége azonban az lett, hogy a kinn tartózkodás teljes költségét nekünk kellett fedezni…

- Ez nyilván méretes csalódást keltett, remélem, hogy a sportszakmai feltételek azért jobban alakultak. Milyen volt például az ottani jégcsarnok?

A.T.: A jégcsarnok új építésű, multifunkcionális létesítmény, két jégpályát, két konditermet foglal magába, kívül futópályát is kialakítottak. Összességében minden feltétel adva volt a fejlődéshez. Már az első edzésen sikerült megbarátkozni a játékostársakkal, roppant befogadó és segítőkész volt az egész társaság. Valamennyien profi mentalitással rendelkeztek, ami szerencsére megvolt bennem is, de így is meglepett, hogy e téren milyen magas szintet értek el. Kiemelkedő játéktudással bírtak, alig volt érzékelhető különbség a sorok között.

- Hogyan sikerült helytállni a közismerten nagyon erős svéd bajnokságban?

A.T.: Az ígéretek ellenére a vártnál kevesebb lehetőséget kaptam az ifi és a junior korosztályban, bár a fejlődés szempontjából ez fontos lett volna. Főként az U 16-os elite-ben játszottam (a serdülőben ez a legmagasabb szint); már az első két meccsen pályára kerültem, az egyiket meg is nyertük. A jó rajt után egészen az új évig hullámvölgybe kerültem, nem ment jól a védés, nem is jutottam túl sok lehetőséghez. Karácsony és az új év között hazajöttem, a magyar U 16-os válogatottal részt vettem egy svédországi tornán, ahol a 2. helyen végeztünk. Nekem kimondottan jót tett a „levegőváltozás”, új erőre kaptam, a Ljungby csapatánál is rendben volt minden, tízből nyolc meccset nyertünk és végig én védtem.

- Konkrétan miért döntöttél úgy, hogy hazatérsz?

A.T.: Leginkább a tanulás miatt. Annyit elsajátítottam a nyelvből, hogy a hétköznapokban elboldoguljak, de mindez nem volt elegendő a svéd tannyelvű középiskola elkezdéséhez. Svédországban az iskolák és az egyesületek szoros egységben működnek, ha egy játékos nem teljesít elég jól a tanulásban, edzésre sem járhat, amíg nem javít az eredményein. Emiatt én nem maradhattam, a csapat pedig elkezdte preferálni a másik kapust, akiről tudták, hogy biztosan marad jövőre. Volt ajánlatom Svédországból és a finnektől is, de végül az anyaegyesületem mellett döntöttem. Szerintem jó helyem lesz itthon, mind a tanulás, mint a magánélet szempontjából.

- Milyen személyes célokkal vágsz neki a következő szezonnak?

A.T.: Itthon az a célom, hogy az U 18-as és az U 20-as korosztályban segítsek a csapataimnak a lehető legjobb eredmény elérésében. Amikor arra lehetőség nyílik, szeretnék részt venni a felnőtt csapat edzésein. Szerintem Kecskeméti Áron kapusedző irányításával rengeteget tudok fejlődni és Hetényi Zolitól is sok mindent megtanulhatok. Hiszem, hogyha az ifi csapat minden tagja maradéktalanul betartja Józsi bácsi meccsterveit és taktikai utasításait, akkor az U 18-ban sikeres idény elé nézünk.

György József vezetőedző megkönnyebbülten nyugtázta játékosa hazatérését.

"Az elmúlt nyáron, a jávorkúti edzőtáborozás utolsó előtti napján köszöntünk el egymástól. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, tudtam, hogy nehéz lesz őt pótolni az ifi csapat kapujában, ugyanakkor örültem annak, hogy módja lesz megmérettetni magát Európa egyik legerősebb bajnokságában. Így gondolom, bár egy kapus számára nem feltétlenül előny, ha erős csapatban játszik. Az idény során tartottuk a kapcsolatot, összességében meggyőződésem, hogy számára hasznosan telt ez a szezon, úgy szakmai téren, mint a felnőtté válás szempontjából. Az év végén két edzésemen vett részt, sportszakmai oldalon ennek alapján nem alkothatok véleményt. Kapusedzőnk, Kecskeméti Áron szerint fejlődött és a válogatottnál is meg voltak vele elégedve. Örülök, hogy már ebben az életkorban meglépte, amit kellett; megbecsülendő, bátor tett volt, biztosan meg fog térülni, hosszabb távon feltétlenül. Hogyha pedig hasonló lehetőség kínálkozik, az út nyitva áll előtte a jövőben is. Szerintem jó döntést hozott, amikor úgy határozott, hogy visszatér a nevelőegyesületéhez. Komoly gondban voltunk a kapusposzton, viszont az érkezésével ez megoldódni látszik. Az akarat, az elszántság és az alázat megvan benne, fizikailag is fejlődött, megnőtt, megerősödött, sokat takar a kapuban. Az adottságok és a tehetség azonban nem minden, továbbra is keményen kell dolgoznia, elsősorban az „apróságokra” koncentrálva. A jövő szezon terveivel összhangban az ifiben és a juniorban bőven kap majd lehetőséget, de annak sem látom akadályát, hogy részt vehessen a felnőtt csapat edzésein is."

Címkék

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • PWC
  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Debreceni Jégcsarnok