„Legyél ma jobb, mint tegnap, holnap legyél jobb, mint ma!”

Shakhvorostov Aleksandr, a DHK új U 20-as vezetőedzője

Nem mondhatjuk, hogy megelőzte volna a híre. Amikor megérkezett, csak egy szálas termetű, szigorú tekintetű embert láttunk, az előéletéről vajmi keveset sikerült megtudni, az eliteprospects.com is csupán néhány információt tárolt róla. Előző munkahelyeinek listája mindenesetre biztató volt, tekintettel az MHL-es és KHL-es munkaadókra. Ám Shakhvorostov kicsit sem foglalkozott a kétkedő tekintetekkel: pár órával az érkezése után teljes energiával munkához látott.


Kérem, mondjon néhány szót a játékos pályafutásáról, mivel ezzel kapcsolatban nem igazán sikerült információkat találni!

S.A.: 1968-ban születtem Usty-Kamenogorskban, ez a város ma Kazahsztán északi részén található. A szülővárosom csapataiban játszottam egészen junior koromig, ez idő alatt négy egymást követő korosztályban lettem szovjet válogatott. Sajnos szerencsétlen sérülések miatt nem tudtam részt venni az Európa-bajnokságon, illetve világbajnokságon. Tizennyolc éves koromban bevonultam katonának és az SZKA Sverdlovsk csapatához kerültem. Aztán egy év múlva súlyos szívproblémát diagnosztizáltak nálam. Az orvosok mindent megtettek a gyógyulásom érdekében, elvittek Moszkvába és Litvániába is, de nem tudtak a bajomon segíteni. Így végül be kellett fejeznem a versenyszerű sportolást.


Merre járt, melyik csapatoknál dolgozott edzői pályafutása során?

S.A.: Huszonnyolc éves koromban indultam el az edzői pályán. Először Usty-Kamenogorsk-ban dolgoztam, aztán Magnitogorsk-ban edzősködtem, összesen nyolc évet töltöttem el ott. Ezután elkerültem az Ak Bars Kazan csapatához.  A második magnitogorsk-i évemben csapatommal a 2. helyen végeztünk az orosz bajnokságban. Ezt követően végigvittem egy csapatot 9 éves kortól egészen a játékosok 16 éves koráig. Ezzel a gárdával háromszor lettünk korosztályos bajnokok Oroszországban. A játékosaim közül kilencen játszanak a KHL-ben, Burmisztrov az NHL-ben szerepel, Denis Golubiev 2011-ben U 20-as világbajnok lett, míg Jakovlev 2014-ben Minsk-ben szerzett világbajnoki érmet.


Hogyan került Magyarországra, pontosabban Debrecenbe?

S.A.: 2015-ben a Traktor Cheyabinsk csapatától elhívtak Omsk-ba, az Avantgardhoz. Én ajánlottam oda Evgeny Muhint is, mivel nagyon hasonló az edzői mentalitásunk. Amikor Evgeny visszatért Debrecenbe, beszélt nekem az itteni lehetőségekről, én pedig elkezdtem komolyan fontolgatni, hogy Magyarországra szerződök.


Bárhonnan is nézzük, azért ez jelentős visszalépés a KHL-es együttesek, illetve a Jakovlev, Burmistrov-szintű tanítványok után…

S.A.: Ez azért jóval összetettebb dolog. Egyrészt igazán nagy kihívás elindítani egy fejlesztési folyamatot, talpra állítani az utánpótlás korosztályokat. Másrészt én magam is fontosnak tartom, hogy nemzetközi rutint szerezzek, ráadásul inspiráló is a feladat, mivel azt egy fejlődésben lévő közegben kell végezni. Nem utolsó sorban Muhin személyében olyan társam van ebben a munkában, akivel szinte gyermekkorunk óta együtt jártuk végig játékos pályafutásunk és edzői pályánk állomásait.


Megfelelt a várakozásainak amit itt tapasztalt, vagy rosszabbra számított?

S.A.: Nem ért nagy meglepetés, Muhin felkészített arra, hogy mi vár rám. Az volt leginkább szembetűnő, hogy itt tulajdonképpen nincs a játékosok között konkurencia, azokkal kell foglalkozni, akiket a foci, a kézilabda, a vízilabda és más népszerű sportágak a hokinak meghagynak. Csak egyetlen példát mondanék összehasonlításképpen; Oroszországban átlagosan 300 játékos van egy-egy korosztályban, itt jó, ha harminc, negyven… Más munkamódszert kell tehát követni, amihez más mentalitásra van szükség. Ezért egyszerűsítettem a tervbe vett programon, alkalmazkodva a helyi körülményekhez.


Konkrétan mit tett ebben a helyzetben?

S.A.: Elindítottam a munkát, amihez teljesen szabad kezet kaptam. Rövidesen rájöttem, hogy nem tudom az előzetes terveknek megfelelően felkészíteni a játékosokat. Először a fizikai felkészítésre helyeztük a hangsúlyt; egy jó alapozásra feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a következő hónapokban ne legyenek ilyen jellegű gondjaink. Most a technikai, taktikai és a mentális felkészítésre kerül sor. A játékosokon látom, hogy nagyon nagy bennük az akarás, akarnak fejlődni, nem szegi a kedvüket, ha nem tudnak valamit egyből megoldani. Lejátszottuk az első edzőmeccseket, és úgy látom, hogy főleg a védekezés terén mutatkoznak biztató jelek, ami mindennek az alapja. Vannak igen jó képességű játékosok, akiket a korosztályos válogatottságra kell felkészíteni, illetve körülbelül egy év múlva a MOL Ligára.


Milyen elvárásokkal készül U 20-as együttesével a 2016-17-es bajnoki szezonra?

S.A.: Elsősorban azt várom, hogy meccsről meccsre fejlődjön a csapat, főleg a játék szervezésében, gyorsabban reagáljanak, gyorsabban hozzanak döntést egy-egy szituációban. Most az a fő célunk, hogy technikai és taktikai téren megvalósuljon ez a fejlődés és a jégen is láthatóvá váljon. Külön problémát jelent, hogy az osztrák bajnokságban egy másik (miskolci) játékoskerettel közösen alkotunk egy csapatot. De bízom abban, hogy a közeljövőben a felmerült problémákat sikerül megoldani.


A minap éppen ez a közös csapat győzte le 3-2 arányban a hazai mezőny egyik legerősebb alakulatát, a Fehérvár AV 19 együttesét. Hogy értékeli ezt a mérkőzést?

S.A.: A legfontosabb az a tény, hogy sikerült legyőzni a bajnokság egyik élcsapatát. Remek kezdés a bajnokságban, egy lépés felfelé az augusztusi nehéz alapozás után. Persze megmutatkoztak a gondok is, főleg az, amiről az imént beszéltem, hogy a fiúk nem ismerik eléggé egymást. Néhány játékoson érződött is a feszültség, emiatt nem tudtak a maximumon teljesíteni. Még sok munka vár ránk; a játékosok közötti igazi összhang megteremtése, a játékrendszer gyakorlása, valamint a speciális játékhelyzetek terén.


Később még lehetnek gondok amiatt is, hogy alig 20 játékosa van, akiknek egyszerre két bajnokságban kell helytállniuk. Végig fogja bírni ez a szűkös keret a bajnoki szezont?

S.A.: Oroszországban a 16-17 éves játékosoknak átlagosan 12 meccsük van havonta. Ha jól számoltam, nekünk legfeljebb 10-11 mérkőzést kell majd lejátszani egy hónap alatt. Ez optimális ebben az életkorban, ennyit bírniuk kell. Persze jól kell majd kiválasztani a regenerációs időszakokat és a pihenőnapokat, így mód nyílhat arra, hogy valamennyi meccsen fejlődjön a társaság. Ha minden jól megy, novemberre bizonyos fokig már látható lesz az elvégzett munka hozadéka.


Hogy látja a klub többi korosztályának helyzetét?

S.A.: Junior vezetőedzői munkám mellett a fő feladatom az utánpótlás korosztályok szakmai programjainak kidolgozása. Ennek érdekében többször találkoztam nemcsak a szupermini és a mini, hanem az U 12-es, U 14-es és U 16-os korosztályok edzőivel is, és fontos elméleti, illetve gyakorlati elemeket mutattam be az edzőknek, valamint a játékosoknak.


A szakmai munka mely területein szeretne leginkább fejlődést generálni?

S.A.: Röviden szólva minden területen, amelyik jellemzi a hokit; korcsolyázás, korongvezetés, cselek, befejezések és még sorolhatnám. Minden korosztályban lehet és kell tanulni, fejlődni, de minél fiatalabb korban indul el a fejlesztés, annál hamarabb mutatkoznak meg az eredmények. Én mindig, mindenben az első akartam lenni és ez a mentalitás általános dolog nálunk, Oroszországban. Itt inkább azt tapasztalom, hogy ha sikerül megszerezni az első helyet, az jó, de ha nem sikerül, akkor sincs nagy gond. Szeretném elérni, hogy a játékosok ne elégedjenek meg a győzelemnél kevesebbel, hogy mindenki akarjon győzni, tudása legjavát bemutatni! Ezáltal mindig jön majd egy újabb és újabb energialökés a további munkához. A jelszó csakis az lehet: Legyél ma jobb, mint tegnap, holnap legyél jobb, mint ma!


Shakhvorostov Aleksandr, U 20 vezetőedző

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • PWC
  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Debreceni Jégcsarnok