Szezonértékelő /EBYSL/ - „Valamennyien többek vagyunk, mint voltunk tavaly ősszel!”

Az elmúlt szezont értékelő sorozatunk végén MÁTHÉ CSABA vezetőedzővel az osztrák junior bajnokságban (ERSTE Bank Young Stars League) indított csapatunk teljesítményéről beszélgettünk.

Együttesünk 38 ponttal a B csoport 5. helyén zárta az alapszakaszt, az ezt követő kvalifikációt pedig a 3. helyen fejezte be, ami nem volt elegendő a negyeddöntőbe jutáshoz.
 

- 2017 november elején vetted át a csapatot, tehát úgy is mondhatjuk, „hozott anyagból” kellett dolgoznod. Milyenek voltak az első benyomásaid?

M.Cs.: Ismertem a játékosokat, tudtam, ki mire képes, tehát igazából nem ért meglepetés. A várakozásaim be is igazolódtak, a nehéz pillanatokban azok tudtak pluszokat hozzátenni a csapat teljesítményéhez, akiktől ezt eleve elvártam. A szezon során megtapasztaltuk, hogyan kell hátrányból felállni, meg az ellenkezőjét; miként lehet komoly előnyből mélyre visszacsúszni. Szerintem mindez az utánpótlás csapatoknál teljesen normális jelenség, előfordul ilyesmi a profi együtteseknél is. Ezek a meccshelyzetek, a liftezés le és fel, szükségesek a fiatalok fejlődéséhez, másként nem tudnak igazán értékes játékossá válni. A junior az „utánpótlás-létra” utolsó foka, innen a felnőtt korcsoport következik, ahol egészen más impulzusok érik a játékosokat. Hiszem, hogy jó néhány játékosom képes lesz helytállni a felnőtt mezőnyben is, de ehhez még nagyon sok munkát kell még elvégezniük.
 

- Hogyan értékeled a csapatot a játékerő szempontjából? A statisztika nem minden, de azért beszédes adat, hogy a legjobb pontszerzőnk (Kuleshov 37 pont) is csak a 18. helyet szerezte meg az EBYSL ponttáblázatán, az „ezüstérmesünk” pedig a 26. helyen végzett…

M.Cs.: Úgy fogalmaznék, hogy a mieink összességében erős középcsapatot alkottak, a társaságon belül azonban komoly szintkülönbségek voltak. Néhány játékosomat tempóban, erőben, munkában a liga élmezőnybe lehetett besorolni, néhányan a középmezőnyhöz tartoztak, a harmadik csoportba pedig azok, akiknek feljebb kellett volna végezni a tabellán, akiktől többet vártam, úgy a befektetett munka, mint az elért eredmények szempontjából. Kevesen voltunk, mindössze kilenc junior korú játékos kapott helyet a keretben, de a légiós és a túlkoros szabályozás miatt közülük legfeljebb nyolcat tudtam folyamatosan használni. A keret több, mint a fele ifikből állt, így ha kiesett egy-egy top-játékosom, márpedig ez gyakran előfordult, nem volt, aki átvegye a helyét és mindez az eredményekben is megmutatkozott. A mezőnyben mindvégig hullámzó teljesítményt nyújtottunk. A kapusposzton volt két kiváló képességű emberünk, akik jó teljesítményt produkáltak, bár egy érett kapusnak el kell érni a 93-94 %-os védési hatékonyságot. Persze mindez nagyon erősen a védekező munka függvénye is.
 

- Az alapszakaszt pozitív mérleggel zártuk (14 győzelem, 12 vereség), a kvalifikációban viszont öt mérkőzést elveszítettünk és csak hármat sikerült megnyerni. Nem először tapasztaljuk, hogy a mieink teljesítménye a szezon végére visszaesik. Nem lehetséges, hogy túl nagy rajtuk a terhelés?

M.Cs.: Az EBYSL most záruló idényében 34 mérkőzésre került sor, ehhez jött még 26 hazai junior találkozó. Ha valaki komolyan jégkorongozó akar lenni, annak junior korban nem lehet sok egy szezonban 50-60 meccset lejátszani. A fő gond nálunk is a feljátszó ifikkel adódott, akik a saját bajnokságukban is lenyomtak még vagy 20 meccset és ez együtt már valóban túl nagy terhelés volt. Azt tapasztaltam, hogy gyakran nem bírtuk végig tartani a meccs tempóját, a csapat egyre jobban elfáradt és a mentális fáradtságot különösen nehéz kezelni. Nyilván meg kell tanulni teher alatt játszani, de – főleg az idény végéhez közeledve – ez nem mindig sikerült. A játékosoknak nem ritkán „önmagukat kellett cserélni”, ez pedig irgalmatlanul nehéz.
 

- Beszéljünk a speciális játékhelyzetekről is, amelyek döntő fontosságúak a modern jégkorongban. Az EBYSL statisztikája szerint a kapura lövések hatékonysági mutatója 9,6 volt, de az emberelőnyös játékunk hatékonysága sem alakult túlságosan fényesen.

M.Cs.: Úgy vélem, hogy a lövési hatékonyságunk valóban kissé alacsony volt, optimális esetben 6-7 lövésből kellene gólt szerezni. Az emberelőnyös játékunk is lehetett volna jobb, bár ez főként akkor nem működött, amikor nem volt teljes a csapat, ami elég gyakran megtörtént. Az emberelőnyös hoki akkor működik jól, ha a pályán lévők egymás gondolatát is ismerik. Mi viszont januártól már nem tudtunk stabil ötösfogatokat a jégre küldeni. Számos meccset 11-12-13 játékossal kellett levinni, negyedik sor csak ritkán volt, márpedig e nélkül a rájátszásban nem lehet jó eredményt felmutatni.
 

- Összességében hogyan értékeled a szezont, mi az, amiben okvetlenül fejlődni kell a közeljövőben?

M.Cs.: Az eredmények tekintetében van némi hiányérzetem, de az idényben nyújtott játékot nézve bőven akadnak pozitív élményeim. Szoros, parázs meccseket vívtunk olyan csapatokkal is, akik előrébb végeztek a tabellán, mint mi. Szívesen tekintek vissza például a Salzburg, a Villach, az Okanagan, a Vienna Capitals, a Fehérvár, vagy a Vasas elleni győzelmekre. A vereségeink szinte kivétel nélkül kis különbségűek, 1-2 gólosak voltak. Ilyenkor hiányoztak leginkább azok a plusz energiák, amelyeknek az együttes második-harmadik vonalából kellett volna „feljönni”!
 

- Többször is megemlítetted, hogy a játékos létszámmal komoly gondjaid voltak. Nem lehetett, kellett volna a szezon előtt akár „kívülről” is erősíteni?

M.Cs.: Az én filozófiám szerint nekünk magunknak kell játékosokat kinevelni a szuperminitől kezdve egészen a junior korosztályig. Nyilván, ha egy olyan játékos jönne, aki hozzá tud tenni az adott korcsoport minőségéhez, az nagyon jó, a klub hajlandó erre áldozni ésszerű keretek között. De nem lehet cél, hogy mindenfelől összevásároljuk a sportolókat. Debrecenben lehetőség nyílik arra, hogy a játékos a sportolás mellett egy jó egyetemet is elvégezzen. Bízunk abban, hogy 18-20 évesen a sportoló már ezen a téren is mérlegel, hiszen ebben a korban már nem lehet mellébeszélni. Ha valaki úgy gondolja, hogy mindez számára kedvező, nem fogjuk elküldeni.
 

- Milyennek képzeled el a jövő junior csapatát?

M.Cs.: Erről nagyon sokat lehetne beszélni. Ősztől beindul a felnőtt csapat, ami komoly vonzerőt jelent majd a juniorok számára. Ahhoz, hogy a felnőtt keretbe bekerülhessenek, az első lépés az, hogy a saját korosztályukban minden meccsen, mindegyik cserében a maximumot hozzák ki magukból. Ilyen hozzáállást várok a junior játékosoktól, már csak azért is, mert sohasem tudhatják, mikor, ki figyeli őket. Átlagos munkával csak átlagos eredményt lehet elérni, kell a plusz munka, a kitartás és az alázat, szem előtt tartva a mindenkori csapatérdeket. A befektetett munka meglátszik, de a be nem fektetett munka is! Mindenkit arra biztatnék, hogy dolgozzon keményen, mert az előbb, vagy utóbb eredményre vezet! Végezetül köszönöm a srácoknak az elmúlt szezont, meggyőződésem, hogy valamennyien többek vagyunk, mint voltunk tavaly ősszel!


DEBRECENI HOKI KLUB (EBYSL)

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • PWC
  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Debreceni Jégcsarnok