Régi ismerős új szerepben: Gyenes Dávid kapusedző lesz!

Végigvédte a 2016-2017-es MOL Liga szezont, az alapszakaszban és a playoff során összesen 33 alkalommal lépett a jégre. Aktív részese volt nem csupán a legjobb négy közé jutásért vívott küzdelmeknek, hanem a Magyar Kupa bronzérméig tartó menetelésnek is.

Aztán nemrég, éppen a „játékos-keringők” időszakában híre jött, hogy hamarosan bemutatkozik edzői szerepkörben is. A kiváló kapuvédővel a váltás hétteréről, körülményeiről beszélgettünk.


- Nem korai ez egy kicsit? Még a huszonötöt se töltötted be; szemtelenül fiatal vagy, a kapusok időszámítása szerint különösen…

Gy.D.: Valószínűleg kevesen tudják rólam, hogy nem vagyok teljesen kezdő ezen a területen. 2016 óta rendelkeztem sportedzői minősítéssel és a 2015-16-os szezonban Miskolcon már besegítettem a kapusképzésbe. Elsősorban a fiatalabb korosztályokkal dolgoztam Jukka Kontsas mellett. Nagyon jól éreztem magam, nem utolsó sorban azért, mert sok pozitív visszajelzés érkezett, úgy a játékosok, mint a szülők részéről. Tavaly, amikor Debrecenbe igazoltam, felvetettem, hogy szívesen végeznék edzői munkát az új egyesületemnél is. A most zárult idény végén újra szóba hoztam ezt a lehetőséget, a klubvezetés pedig ezúttal rábólintott, aminek nagyon örültem. Úgy beszéltük meg, hogy amolyan „játékos-edző” leszek, persze nem ugyanannál a csapatnál; a MOL Ligás együttessel fogok edzeni, játszani, az utánpótlásnál pedig edzősködni. Természetesen bízom abban, hogy a játékos pályafutásom ezzel nem ért véget. Bár nem sikerült valami jól a 2016-17-es szezonom, a csapat hozta az elvárható eredményt, amihez én is hozzátettem a magamét.


- Szerinted mennyire fontos a kapusedző egy utánpótlás korú játékos, egy kapuvédő karrierjében?

Gy.D.: Szerintem nagyon fontos, márpedig én tudom, hogy mit jelent kapusedző nélkül felnőni. Utánpótlás játékos koromban nem volt állandó kapusedzőnk, leginkább vendégedzőkkel dolgoztunk együtt. A kapus szerepe eleve más, mint a mezőnyjátékosoké, és nemcsak a feladatuk más, hanem az elsajátításra váró mozgáskultúra is. Avatott segítő híján könnyen berögzülhetnek a rossz mozdulatok, amelyeket később már nagyon nehéz korrigálni. Abban is biztos vagyok, hogy a fiatal játékosokat komolyan motiválja már maga a tény, hogy külön foglalkoznak velük, az meg még többet jelent, ha olyan ember dolgozik velük, akit már láttak éles meccsen védeni, akinek ők is szurkolhattak.

- Beszélj röviden az edzői filozófiádról!

Gy.D.: Véleményem szerint leginkább a technikai képzésre kell odafigyelni, arra hogy milyen a játékos korcsolyatechnikája, hogyan mozog a kapuban, mennyire marad „egyben” egy kicsúszás alkalmával, de nagyon fontos a jó ütőtechnika is. Mentális téren főként arra összpontosítunk, hogy a kapus ne „torzuljon el”, ne veszítse el a fonalat, de elsődlegesen fontos a testbeszéde is, egyrészt a játékostársai, másrészt az ellenfél irányába. Ha a kapus gólt kap és összehullva fekszik a jégen, a csapattársai elbizonytalanodnak, az ellenfélnek pedig ez jelzés, hogy itt a lehetőség, újabb gólokat lehet szerezni!


- A kapusok képzése mennyire életkor függő?

Gy.D.: Úgy gondolom, hogy előkészítő korosztály (U 12) előtt a megfelelő korcsolyatechnika elsajátítására és az alapállások, a pozíciók megtanítására kell koncentrálni. A játékosok 11 évesen kerülnek nagy pályára, ami bizony nagy ugrás. Nagyobb a tér, gyorsabb, keményebb a játék, erősebbek a lövések is, a kapusokat egyre komolyabb feladatokra kell felkészíteni. A feladatok egymásra épülnek, éppúgy, mint a tananyagok az iskolában. Az utánpótlás körében végzett munka roppant fontos, már csak azért is, mert a - jó esetben - néhány év múltán ezek a srácok alkothatják az akkori felnőtt csapat gerincét. Én is ezért akarom átadni a tudásom legjavát a következő generációknak. A példa is nagyon fontos, hogy a fiatalok lássák; a befektetett munka kamatozik és sikerekhez fog vezetni!

- Keménykezű edzőnek tartod magad?

Gy.D.: Bár nem vagyok „óvóbácsi” típus, a túlzott keménységet sem kedvelem. Inkább motiválom a gyerekeket a kemény munkára, amit természetesen meg is követelek. Volt egy kis tanítványom, aki eleinte minden edzésen sírt, mert nem tudta elsajátítani, hogyan kell kicsúszni a kapuból. De nem adtuk fel, sem ő, sem én, és rövidesen sikerült megtanulnia a helyes mozgássort. Nagyon szerettem az edzői munkát, elfogadtak a játékosok és a szülők egyaránt. Ugyanezt a légkört szeretném kialakítani Debrecenben is. Összességében bizakodó vagyok az edzői pályámmal kapcsolatosan.

- Játékosként milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?

Gy.D.: Az edzősködés mellett ugyanúgy fogok tréningezni és játszani, mint a felnőtt csapat bármelyik más játékosa. Szeretnék minél többet fejlődni és minél többet segíteni a csapatomnak. Remélem, hogy az edzőmnek is gyakran okozok majd némi jó értelmű fejfájást, amikor abban kell döntenie, hogy aznap kit állítson a kapuba!


Gyenes Dávid

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Pizza Via
  • Ádám Mosó
  • Debreceni Jégcsarnok