Összességében elégedett vagyok a srácokkal!

Szezonzáró beszélgetés Jason Morgan-el

Ha rápillantunk a nemrég befejeződött MOL Liga szezon és a Magyar Kupa végeredményére, úgy tűnhet, hogy a mieink „lekopizták” a tavalyi teljesítményüket. A hasonlóság nyilván nagyon felületes, a 2016-17-es szezon messze a legkeményebb volt a MOL Liga történelmében, a Magyar Kupa bronzérem és a Liga 4. helye jóval értékesebb tehát az előzőeknél. A különbségek persze jóval szerteágazóbbak ennél.

Kezdjük az idény közben történt edzőváltással, amire eddig nem volt még példa a DHK életében. Jason Morgan 2016. november 1-én vette át Evgenii Muhintól a felnőtt csapat irányítását és mindjárt győzelemmel mutatkozott be a Magyar Kupában. Az előző szezonban a Miskolccal bajnoki címet szerző kanadai mester először november 11-én állt MOL meccsen a mieink padja mögött. Morgan más hokikulturából érkezett és nyilván a saját edzői filozófiája szerint kezdte meg a szemléletmód és a játékstílus átalakítását. A váltás - bár korántsem volt egyszerű folyamat - viszonylag rövid idő multán tükröződni kezdett az eredményekben is. A november elején még a hetedik helyen tanyázó hajdúságiak egyre előrébb küzdötték magukat a tabellán; előbb a Dunaújvárost utasították maguk mögé, majd az alapszakasz végén huszáros hajrával megérkeztek a 4. helyre. A negyeddöntő és az elődöntő valószínűleg még frissen él a szurkolók emlékezetében; a kiváló kerettel rendelkező Brassó ellen a 7. meccsen vívtuk ki a folytatás jogát, míg az elődöntőben a MAC viszonylag simán szerezte meg a döntőbeli helyét a sérülésektől megtizedelt debreceni gárdával szemben. Mindössze két csapat volt a MOL Liga mezőnyében, akik ellen nem igazán ment a játék, a MAC és a Jegesmedvék; nem véletlen, hogy éppen ők csaptak össze a MOL Liga idei döntőjében is.

Az alapszakasz összesítésében a DHK 40 mérkőzésen megszerzett 69 ponttal végzett a 4. helyen, ebből 20 a győzelmek, 14 a rendes játékidős vereségek száma, a hosszabbítások mérlege 3 győzelem és 3 vereség, ami 57,5 %-os teljesítménynek felel meg. A szerzett és a kapott gólok különbsége 166:127.

A csapat kanadai táblázatát Piskunov vezeti 48 ponttal (17 gól, 31 assziszt), Kosourov a második 44 ponttal (18-26), 42 ponttal (22-20) Németh Attila végzett a 3. helyen. Őket Hári (37 pont), Saluga (31) és Berta (29) követi. A szezon közben érkezők közül Brown 22, Schultz 11 pontot szerzett, a juniorok közül Molnár Dávid 7 pontot termelt. A hátvédek közül Bezrukov 25, Varga Arnold 24, Sadikov 17, Dudás 6 pontot szorgoskodott össze. A legtöbb meccset, szám szerint 40-et Varga Arnold teljesítette.

A playoff statisztika ettől lényegesen eltérő képet mutat; a 12 rájátszás mérkőzésen (5 győzelem, 7 vereség) Jesse Schultz vitte a prímet 16 ponttal (8 gól, 8 assziszt), Dudás végzett a második helyen 11 ponttal (3-8), Hári a harmadikon (3-7). Őket Piskunov (8 pont), Brown (7 pont), Vaszjunyin, Varga, Godó és Molnár (4-4 pont), valamint Berta és Saluga (3-3 pont) követik. (Adatforrás: www.jegkorongszovetseg.hu, www.jegkorongblog.hu)

A számok természetesen fontosak, de ezekből korántsem rajzolódik ki a teljes kép. Mivel a szándékunk nyilván az volt, hogy bepillantsunk a statisztikai adatok mögé, Jason Morgan vezetőedzőt kértük meg a 2016-17-es szezon átfogó értékelésére.



Hogyan értékeli a nemrég zárult 2016-17-es szezont? Elégedett, vagy többet várt az együttesétől?

J.M.: A 2016-17-es szezont összességében sikeresnek értékelem. Figyelembe kell venni, hogy amikor átvettem a csapatot, nem voltunk rájátszást érő helyen. Aztán sikerült rátalálni igazi önmagunkra, a játékunk sokat fejlődött, ezt bizonyította a Brassó ellen hazai jégen kivívott győzelmünk is a negyeddöntő 7. mérkőzésén. Képesek voltunk tanulni a hibáinkból, gyakorta ez a kulcs az előrelépéshez.

Köztudott, hogy idény közben érkezett Debrecenbe. Hogy látja, milyen csapatot örökölt az elődjétől?

J.M.: Megosztott társaságot örököltem, több elkülönült érdekcsoport működött az öltözőben. Sok tehetséges, jó képességű játékost találtam, de többekből hiányzott az elkötelezettség, elsősorban önmagukért játszottak, nem a csapatért. Nem voltak híján a képességeknek, de az alázat hiányzott.

Melyik területen érzékelt komoly gondokat; a fizikai, a mentális, vagy a taktikai felkészültség terén?

J.M.: Amikor megérkeztem, első dolgom az volt, hogy megismerjem a csapat játékrendszerét, felmérjem a játékosok mentalitását és hozzáállását. Azonnal észrevettem, hogy valamennyi említett terülten változtatásokra lesz szükség. Leginkább mentális problémákat észleltem, márpedig a jégkorongban az eredményesség 95 %-ban mentális kérdés. Komoly gondot jelentett, hogy nem alakult ki a megfelelő szintű bizalom a játékosok között, hogyha kaptunk egy vagy két gólt, a csapat általában összeomlott mentálisan. Puhán hokiztunk, túlcifráztuk a játékot, mindent az egyéni képességek alapján akartunk megoldani.

Melyek voltak a legsürgetőbb teendői az érkezése után?

J.M.: Új hokikulturát kellett meghonosítani, módosítani a játékrendszert és ennek megfelelően szükség volt a csapat összetételének megváltoztatására is. Eleinte kényszerből kísérleteztem a kerettel, majd el kellett küldenem Kochetkovot, Voroshnint és Orlovot. A helyükre előbb Brown érkezett, később Schultz és Dudás. Ezek a változtatások más hozzáállást, fejlettebb hokikultúrát hoztak, úgy a jégre, mint az öltözőbe.

Milyen elvárásokat fogalmazott meg a DHK menedzsmentje az Ön munkája iránt?

J.M.: Az elvárás az volt, hogy próbáljunk a legjobb négy közé kerülni, összehangzóan a szezon előtt megfogalmazott követelményekkel.



Elégedett azzal, hogy a csapat bejutott az elődöntőbe, vagy többre számított?

J.M.: Tekintetbe véve azt, hogy honnan indultunk és az időt, amire szükség volt ahhoz, hogy elkezdjünk csapatként működni, az eredmény megfelelő. Végig a szezon során sérülésekkel küszködtünk, még a rájátszásban is belefutottunk egy nagyobb sérülés- és eltiltási hullámba. Mindez komoly hatással volt a csapatra, főként a magyar játékosállomány szűkössége miatt. Egyébként az együttes rengeteget fejlődött, ezt világosan jelzi, hogy az alapszakasz végén sikerült odaérni a 4. helyre. A rájátszás során nagyon kemény, hullámvasútra emlékeztető küzdelmet vívtunk a Brassóval egészen a 7. meccsig, ahol végül győzni tudtunk, a sérülések és az eltiltások ellenére is. Úgy gondolom, ez kiváló eredmény. Az elődöntőben, a MAC ellen sajnos nem tudtunk igazán versenyben lenni, túlságosan mély, strukturált és technikás volt a keretük a mienkhez képest. Összességében elégedett vagyok a srácokkal, keményen dolgoztak, megpróbáltak tanulni, fejlődni. Néhány játékos viszont csalódás volt számomra, mivel a rájátszásban közel sem hozták azt a teljesítményt, amit az alapszakaszban produkáltak.

Véleménye szerint mennyiben segítették együttesünket a szurkolók?

J.M.: A közönség támogatását érzékeltük és nagyra értékeljük. Nagyon fontos a biztatástól hangos aréna, mert az mindig jó atmoszférát teremt a játékosok számára.

A 2017-18-as szezonban mely területeken tartja leginkább szükségesnek a fejlesztéseket (játékosállomány, orvosi és pszichológusi háttér, speciális erőfejlesztés, stb)?

J.M.: A következő szezon alapja csakis az a gondolkodásmód lehet, mely szerint a vereség elfogadhatatlan, mindig a győzelem a cél. Ezt minden játékosnak jól az eszébe kell vésnie a jövőbeni sikerek érdekében. Amire konkrétan szükségünk lesz, az egy főállású másodedző, de a teljes időben foglalkoztatott erőnléti edző is hatalmas segítség lenne. Az erőt és az állóképességet fejlesztő edzések főleg a fiatalabb játékosok számára szükségesek, elsősorban az előszezon ideje alatt.

Milyen eredménnyel lenne elégedett a jövő szezon végén?

J.M.: Minden mérkőzésen győzelemre készülünk, így természetes módon jönnek majd az eredmények is. A célunk az, hogy a legjobb csapatok egyike legyünk és olyan előkelő helyen fejezzük be a szezont, amennyire csak lehetséges.

Kérem, mondjon néhány szót az edzői filozófiájáról! A támadó játékot preferálja, vagy a védekező stílust részesíti előnyben?

J.M.: Kíméletlen, agresszív stílusban akarunk játszani, folytonosan támadva a korongot és az ellenfelet az első perctől az utolsóig. Kemény, fizikai hokiban gondolkodom. A fő hangsúly a védekezésen lesz, de emellett arra fogom ösztönözni a játékosokat, hogy kreatív támadó játékban hasznosítsák a képességeiket és a tehetségüket.

Milyen tervei vannak a nyári szünetre?

J.M.: Össze akarom állítani a csapatlistát, amilyen gyorsan csak lehet, hogy a játékosok az egyéni felkészülésre koncentrálhassanak. A fiatal játékosok fejlődését egy széles körű, szezon előtti edzésprogrammal fogom elősegíteni. Azt tervezem, hogy júliusban 2 hétre hazamegyek Kanadába, kiszellőztetem a fejemet és pihenek családi körben.

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Debreceni Jégcsarnok