Kijevi mozaik - A vb-ről debreceni szemmel

Április 14-20-a között Kijev adott otthont az U 18-as korosztály Divizió I/B csoportos világbajnoki küzdelmeinek.

A magyar válogatott a Divizió I/A-ból érkezett az ukrajnai megmérettetésre, Románia a II/A csoportból jutott fel és vált az osztrák, az olasz, a japán és az ukrán együttesek versenytársává. Az egyesületünknél folyó sportszakmai munkát dicséri, hogy Debrecenből három fiatal is részese volt a világbajnokság eseményeinek; Gönczi Lajos és Kozma Ferenc a magyar, míg Ambrus Levente a román válogatottat erősítette. Bár valószínűsíthető, hogy ez a hat nap nem kerül be a magyar ifi válogatott aranykönyvébe, biztosra vesszük, hogy érdemes lesz játékos szemmel visszatekinteni a nagy eseményre. Lássuk tehát, hogy a debreceni srácok miként élték át a magyar válogatott VB-történetét!
 

- Milyen úton-módon, milyen szűrőkön keresztül lehetett bekerülni az utazó keretbe?

K.F.: Egyértelmű, hogy a válogatott keretben produkált egész éves teljesítmény alapján válogattak. Az áprilisi összetartásra eleve csak 40 játékost hívtak be. Először 4 napos összetartásra került sor, ezután keretszűkítésre, majd két edzőmeccs következett Szlovákia ellen. A második találkozó után állították össze az utazók listáját és másnap már el is utaztunk Kijevbe.

G.L.:  Én már a múlt nyári felkészülést is az idei VB-nek rendeltem alá. A fő célom az volt, hogy bekerüljek a válogatott utazó keretébe, minden nap ezért dolgoztam. Részt vettem az összes felkészítő tornán a VB előtt; ott voltam Lengyelországban, Kaposváron, Kanadában és Franciaországban is. Amikor visszatértünk Budapestre, még 6 kapus volt a bő keretben és Jukka Kontsas, a kapusedzőnk sokat foglalkozott velünk. Az első szlovákiai edzőmeccsen egy fél mérkőzést kaptam és tudtam, hogy bizonyítanom kell. Nem kaptam gólt, bizonyára ennek is köszönhető, hogy első számú kapusként kerültem a végleges keretbe.

K.F.: A Kijevbe érkezés másnapján edzettünk először. Megpróbáltuk az edzéseinket estére időzíteni, mert az első két meccsünk esti időpontokban került sorra. Ezután némi „összecsiszolás” következett, április 14-én pedig Románia ellen megkezdtük a menetelést. Győzelemmel (0-5) kezdtünk; megízleltük a VB hangulatát, jól is játszottunk, tökéletes nyitómeccs volt.

G.L.: Nekem ez volt az első világbajnoki mérkőzésem. Tudtam, hogy nem szabad túl nagy terhet rakni magamra, ezért ugyanúgy készültem, mint egy „átlagos” találkozóra. Jól gondoltam, sikerült gól nélkül lehozni az első meccsemet.

- A kedvező trend aztán a második mérkőzésen is folytatódott.

G.L.:  A második mérkőzést az olaszok ellen vívtuk és én ugyanazzal a koncentrációval készültem fel, mint az előző napon. Ez a találkozó magasabb színvonalon zajlott, mint a román csapat elleni, folyamatosan kellett fókuszálni. Az olaszok viszonylag ritkán támadtak, de akkor nagyon veszélyesek voltak. Mi azonban jól védekeztünk, így nyugodt tudtam maradni, végül ezt a meccset is sikerült gól nélkül befejezni (4-0).
 

- Az ukrán csapat volt az ellenfelünk a harmadik mérkőzésen, ami előzetesen kemény, ám nyerhető összecsapásnak ígérkezett…

K.F.: Jó előre tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp, ennek megfelelően léptünk a jégre. Aztán kissé „megilletődtünk”, nem voltunk hozzászokva, hogy mintegy 5000 ember biztatja az ellenfelünket. Az első harmad döntetlennel zárult, aztán 3 góllal elhúztak. Mire sikerült magunkhoz térni, már kevés idő maradt és csak kétszer sikerült betalálni; 3-4 lett a vége. Valamilyen oknál fogva ezen a mérkőzésen nem tudtunk olyan összeszedettek maradni, mint az előzőekben.

G.L.: Számomra nagy élmény volt az ukrán meccs a nagyszámú közönség miatt. Úgy éreztem, hogy nekem ezúttal is sikerült jól teljesíteni, de az ellenfelünknek volt több szerencséje.

- Az utolsó előtti találkozón Japán ellen léptetek a jégre. A távol-keleti csapat két góllal ellépett, a 3. harmadban sikerült kiegyenlíteni, az első találatunknál éppen Fecó adta a gólpasszt. A meccs rávezetésekkel dőlt el az 5. párban, Lajos két büntetőlövést is hárított, de ez sem volt elegendő a pontszerzéshez…

G.L.: Nagyon érdekes volt a japánok elleni meccs, mivel egészen más, számunkra szokatlan játékfelfogásban hokiztak. Jóval kevesebbet ütköztek, mint szokásos az európai stílusban, viszont sokat és roppant gyorsan koriztak. A mentalitásuk is egészen más volt, ők egy pillanatra sem adják fel a harcot, még vesztes szituációban sem.

K.F.: A japán csapat nagyon kellemetlen harcmodorban játszott. Kicsik voltak, láthatólag féltek is az ütközésektől, viszont technikásan, képzetten és nagy sebességgel hokiztak. Gyors gólváltást követően mindkét csapatnak megvoltak a ziccerei, ha a mieinket belőjük, akár több góllal is nyerhettünk volna. Rendes játékidőben be lehetett volna húzni a meccset, de szokás szerint nem ment a góllövés. A büntetőket pedig soha nem lehet kiszámítani, a következő napon biztosan egészen más eredmény született volna…
 

- A VB utolsó találkozóján az osztrákokkal találkoztunk és úgy tűnik, csak megnehezíteni tudtuk a dolgukat.

K.F.: Tisztában voltunk azzal, ez a meccs a 3. hely sorsáról fog dönteni, a hozzáállásunk a tétnek megfelelő volt. Aztán elkezdődött a találkozó és minden, amit megbeszéltünk, benn maradt az öltözőben. Nem mi irányítottuk a mérkőzést, már az első harmadban 17-4-re nyerték a kapura lövéseket, valószínűleg tudat alatt mindenki beletörődött a vereségbe. Természetesen mentünk, hajtottunk az utolsó percig, mert a címeres mez kötelez.

- Végezetül beszéljünk arról, számotokra mi volt a hozadéka ennek a világbajnokságnak? Kérdezhetem úgy is, melyek voltak a legfontosabb tanulságok, és Ti személy szerint, mit profitáltatok belőle?

G.L.: Nehéz volt feldolgozni a 4. helyezést, mivel úgy indultunk el, hogy a minimális cél a dobogó. Ezen a VB-n a szerencse nem mindig állt mellénk, bár szerintem minden játékosunk keményen dolgozott. Az volt az érzésem, hogy az ukránoktól elszenvedett vereség után egy kicsit megtört a csapat, nem voltunk képesek úgy koncentrálni, nem tudtunk annyi munkát beletenni a meccsekbe, mint az előző találkozókon. És utólag visszagondolva az az érzésem, hogy nem hittünk eléggé a sikerben. Számomra a legfontosabb tanulság, hogy koncentráltnak kell maradni minden egyes másodpercben, nem szabad a múlton töprengeni, hanem a következő szituációra kell összpontosítani.

K.F.: Azzal a várakozással utaztunk el Kijevbe, hogy legalább az ezüstöt szeretnénk begyűjteni, de természetesen az arany volt a cél. Nyilván nem örültünk a 4. helynek, de a vége felé sajnos már nem sikerült semmi. El kell ismerni, hogy az osztrák csapat jobb volt, de a japánok nem. Ott voltunk rajtuk, de nem jöttek a gólok és mindez egy érmünkbe került. Számos csapattársamnak - köztük nekem is - ez volt az első VB-je, ami történt, az jó tanulópénz lehet nekünk. Sajnos már soha nem fog kiderülni, mire lehettünk volna képesek. Menni kell tovább. Rövidesen elkezdődik a száraz alapozás klubszinten és a válogatottban is készülünk a következő feladatokra. Nagyszerű dolog volt a hazánkat képviselni egy világeseményen, bár ezúttal nem mi voltunk a favoritok.

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • PWC
  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Debreceni Jégcsarnok