Bemutatjuk új munkatársainkat: KECSKEMÉTI ÁRON, kapusedző

Kecskeméti Áron az UTE korosztályos csapataiban sajátította el a hoki alapjait, megjárta a MAC együttesét is, majd három évre Dunaújvárosba költözött.

Védett az ifi, illetve a junior korosztályban, de tagja volt a DAB ERSTE Ligás együttesének is. 2015-től a WSHL-ben (USA) kapusedzői feladatokat látott el, 2018-ban tért haza és a Ferencvároshoz szerződött. A 2018-19-es szezontól a debreceni kapus-palántákkal foglalkozik majd, de szerepet vállal a DEAC felnőtt csapatánál is. A fiatal szakembert edzői pályafutásáról, terveiről, céljairól kérdeztük.
 

- Mikor kezdtél el jégkorongozni?

K.Á.: 1999-ben kezdtem el hokizni az Újpest színeiben. Az igazi sportági kötődés egy picit később, az előkészítő korosztály vége felé alakult ki. Az akkori zseniális kapusedző, Vedres Mátyás megengedte, hogy ha megkésve is, de csatlakozzak a hálóőrök csoportjához.
 

- Kik voltak a mestereid a későbbiek során?

K.Á.: Szerencsés vagyok, mert számos remek, profi edzővel dolgozhattam pályám során. Ancsin László csapatában lettem először igazolt játékos. Ha felsorolnám azokat, akik segítették a karrieremet, igencsak hosszúra nyúlna a lista, de mindenképpen szeretném megemlíteni a dunaújvárosi időkből Berényi Norbertet, valamint Farkas Tamást, aki jelenleg a DVTK Jegesmedvéknél dolgozik.

- 2009-2012 között a DAB játékosa voltál, jégre léptél a Jégtörők OB II-es csapatában, valamint a Dunaújváros U 18-as és U 20-as együttesében is. Milyen iskola volt ez, hogyan emlékszel vissza erre az időre?

K.Á.: Életem nagyszerű időszaka volt ez a néhány év, ahol sok pozitív és rendkívül segítőkész embert sikerült megismernem. Sok lehetőséget kaptam, úgy az utánpótlásban, mint az első és második osztályú felnőtt csapatban. Ha nem is voltam meghatározó alakja a Dunaújváros akkori MOL Ligás együttesének, büszke vagyok arra, hogy én is része lehettem annak a remek csapatnak, amelyik sorra nyerte az itthoni trófeákat.
 

- A 2012-2015 közötti időszak kimaradni látszik a szakmai életrajzodból. Mivel foglalkoztál ekkortájt? Mikor döntöttél úgy, hogy edző leszel?

K.Á.: Valójában ekkor kezdődött meg az edzői karrierem; a Zalai Titánok adtak egy remek lehetőséget. 2012 és 2015 között Zalaegerszegen dolgoztam, ott sajátíthattam el az edzői munka alapjait. Sokat segített, hogy egy remek edző, Csata Csaba kezei alatt dolgozhattam és tanulhattam meg a szakmát.
 

- 2015-től áttetted a székhelyedet a tengerentúlra, kapusedző voltál a WSHL-ben, a Casper Coyotes és a Springfield Express együtteseinél. Tanítottad, vagy egyidejűleg tanultad is a szakmát?

K.Á.: A WSHL egy junior bajnokság, ahol profi szinten versenyeztetik a 18-21 éves fiatalokat. Amellett, hogy remek körülményeket biztosítottak a munkához, elképesztően sokat adott, hogy nagynevű kapusokkal és kapusedzőkkel tudtam konzultálni a szakma rejtelmeiről. Közülük kiemelném Mitch Kornt, aki elképesztő szakmai tudással rendelkezik. Ez az úriember a mai napig nagy szerepet vállal a Washington Capitals kapusedzőinek felkészítésében.

- Tapasztalataid szerint mennyiben más a tengerentúli kapusiskola, mint az európai? Mennyiben mások „odaát” az elvárások, úgy fizikai, mint technikai és mentális téren?

K.Á.: Természetesen vannak különbségek a két iskola között, de én úgy vélem, nem lenne jó, ha csak az egyiket, vagy csak a másikat preferálnánk, mind a kettőt ismerni kell. Egyébként a kapusok képességeit három oldalról lehet értékelni.
Az elsőhöz tartoznak a fizikális képességek. Ha írnék egy listát a tengerentúli kapusokról az NHL-től az ECHL-ig, akkor az első és az utolsó között nem lenne túl nagy különbség ezen a téren. Az egyik talán picit erősebbnek bizonyulna, a másik picit flexibilisebbnek, de a kiváló fizikai képességek ma már alapelvárásnak minősülnek.
A második a mentális oldal, és itt nem csupán a mentális erőről van szó. Nem az a fő kérdés, hogy a kapuvédő tudja-e kezelni a nyomást, hanem az, tudja-e folyamatosan kezelni?! A játék elképesztően gyors lett, ezért is fontos, hogy e téren is meg legyen a folyamatosság. Mindenkit ismerned kell a csapatodban, tudnod kell, mikor mit és hogyan csinálnak, együtt kell élni a meccsel (Read&React) és folyamatosan harcban állni a legjobb pozíciókért. És mivel a játék szinte napról napra gyorsul, fontos, hogy minden nap dolgozzunk a mentális erő fejlesztésén.
A harmadik oldal, az emocionális, arról szól, hogy mennyiben vagy képes kezelni a saját érzelmeidet, a saját személyiségedet és a folyamatosság ezúttal is fontos szempont. Hosszú ideig tart egy teljes szezon és versenyképesnek kell lenni az idény minden napján. Szerintem a jó és a jobb kapus közötti különbséget a mentális és az emocionális erejük összevetése mutatja meg. A reális értékelés alapfeltétele az, hogy az adott játékosokat jól ismerjük. Ennek tükrében határozhatjuk meg, kinek miben kell fejlődnie.
 

- Milyen tervekkel, célokkal érkezel Debrecenbe és ezek közül melyek a legfontosabbak?

K.Á.: Máthé Csabát régről van szerencsém ismerni, így tudom, hogy a debreceni kapusok eddig is jó kezekben voltak. A cél most az, hogy a kapusaink még többet tudjanak kihozni magukból a következő szezon során. Ennek a munkának az optimális folyamatát szeretném a tengerentúl tanultakat is felhasználva kiépíteni. Tudjuk a céljainkat, ezek eléréséért fogunk munkálkodni nap, mint nap.


KECSKEMÉTI ÁRON
Született: Budapest, 1992.12.16.
Nevelő egyesülete: UTE
Foglalkozása: kapusedző

Ne maradj le semmiről!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

  • PWC
  • B.R.A. Company
  • CJHL
  • Marczi Skate
  • Debreceni Sportcentrum
  • ZolComp Network Kft.
  • Debreceni Jégcsarnok